Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Ez a nyár keménynek ígérkezik, beijedtek a gyümölcsfáink.

Először is elnézést mindenkitől a sok hetes hallgatásért - sok volt a munka mindenhol, ami miatt ez a kedves blog hátrébb sorolódott:)

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Lassan két éve vettük birtokba a falusi portát: 2012. július 1-jén kaptuk meg a "kulcsokat". Az elmúlt időszakot összegezve mindig arra jutunk, hogy sohasem gondoltuk, hogy ez ekkora munka lesz, de azt sem, hogy ekkora örömöt fog okozni. Az első év fókusza a ház lakhatóvá varázslása volt, amin nagyjából túl is vagyunk, s bár még sok munka hátra van (nem beszélve a berendezésről), de használni már kényelemesen lehet a kis házikót. Sőt ha véletlenül  vendégeink érkeznek, még ők is találnak maguknak helyet.

Tavaly tenyérnyi nagyságú volt a termés ezen a szilvafán

Kedves fagyos szentek, nagyon szépen kérünk titeket, idén ne legyen idő előtti betakarítás!

Bár az utóbbi napokban hajnalonként még mintha végigfújt volna az országon a hideg levegő, de a kertben azért már egyértelműen tavasz van. Gondot az okozna, ha meglenne a böjtje az enyhe télnek, és a következő hetekben jönne egy kis zimankó...

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Na, de ne legyünk ennyire nagítvak, a tavaszi zsongásról pedig beszéljenek most a képek!

Nagyszüleink még mindent saját maguk oldottak meg, mi meg már mindent specialistára bízunk. Ha ez ilyen egyszerű volna...

Anno az volt a módi, hogy ha Kovácséknál ház épült, akkor odasereglett az egész falu, és persze ha más valaki kezdett építkezésbe, akkor ott volt a Kovács-család apraja-nagyja. A kaláka módszerrel egész falvak épültek fel, és természetesen megvolt az előnye is, hiszen ennél olcsóbb megoldást nem igen lehet kitalálni sem. Na persze voltak hátrányok is, sok mindent ugyanis egyszerűen összegányoltak.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

A porta a bejárat felől nézve, 2014 márciusa

Már nyáron felvetődött, hogy az egyik pincénkben sajtozni kellene, így el is mentünk egy sajtkészítő tanfolyamra. Sajtot készíteni nem lehetetlen, de azért vannak buktatói.

Piacjáró emberként azzal tisztában voltam eddig is, hogy nem csak az a műanyagszerű valami a sajt, amit a hipermarketek polcain talál az ember, de a saját kézzel történő sajtkészítés után azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon az mi lehet, amit eddig ettem? Mert biztosan nem az, amit a kezemben tartottam pár óra munka után, és ami bizonyosan tejből és egyéb természetes alapanyagokból készült.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Terence Hill mint sajtkészítő (Forrás: A férfi, aki sasokkal álmodott)

Nem írnám le, hogy miképp kell sajtot készíteni, azt számos egyéb helyen meg lehet találni a neten. Inkább azt írom le, hogy nekem mi tűnik a házi sajtkészítés nehézségeinek, kihívásainak.

Egykor büszke dísze volt a gazda pincéjének, amelyről a hatalmas kulcs is árulkodik - az eredeti és a herélt is. Fellelésekor vastag rozsda, piszok lepte, tokozása kilyukadt, elemei szétestek, darabjai elkallódtak. Első ránézésre inkább tűnt elnyűtt, ósdi kacatnak, mint hasznos holminak - de nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat. Vendégszerzőnk, Famoly írása egy 150 éves zár felújításáról a Falusi Portán.

Történetünk főhőse maga a történelem, viharvert évek, kemény telek, forró nyarak, forradalmak, két világháború, politikai rendszerek - ez a darab sok mindent látott. De úgy gondoltam, hogy siralmas állapota ellenére az öreg zár mindenképpen megérdemel még egy esélyt. Íme tehát a zármatuzsálem felújításának története.