Anyagilag biztos nem éri meg egy öreg és romos házat venni, de mégis vannak mellette szóló racionális érvek. Na jó, nem annyira racionálisak, inkább érzelmiek, de az mindegy is.

Olyan sokszor megkaptam már ezt a kérdést, hogy miért vágtunk bele a felújításba, hogy magam is elkezdtem rajta gondolkodni, hogy tényleg, miért is? A legtöbbet azt követően elmélkedtem ezen, hogy a főnököm is nekem szegezte: mi értelme parasztházat venni, sokkal logikusabb minden évben bérelni egy full felszerelt házikót, amit aztán még csak ki sem kell takarítani, és persze az ember így az egész országot, illetve akár egész Európát be tudja utazni… Annyira logikus érvelés volt, és épp egy anyagilag felettébb megterhelő időszakot éltünk, így nagyon szíven ütött a kérdés. Tényleg, jó ötlet volt ebbe belevágni?

Szüreti mulatság a faluban, 2013 októberében

Aztán szokásunkhoz híven elkezdtük pontba szedni, hogy mégis miért tartjuk ezt máig jó ötletnek, és számunkra miért nem releváns a házbérléses felvetés.

  1. Amikor belevágtunk ebbe az egészbe, volt valamennyi megtakarításunk, amit sok honfitársukhoz hasonlóan bankban tartottunk. A pénzügyi megtakarítások egyik nagy előnye, hogy könnyen mozgósíthatóak, de ebből adódik a hátránya is: az adózási szabályok által is könnyen elmozgathatóak, márpedig manapság már Európában sem példa nélküli a betétesek megadóztatása… Vagyis az egyik érvünk már a kezdet kezdetén az volt, hogy hosszú távon ingatlanban jó helye lesz a megtakarított pénzünknek (vannak ezzel vitatkozó érvek is, mi is tudjuk).
     
  2. A ház mellett szól, hogy bár egyelőre nem reális, és még egy jó ideig nem is lesz az, de mégis benne van az emberben, hogy az lenne a szép világ, ha egy kis Balaton-felvidéki faluban lehetne élni. Vagy legalábbis félig-meddig, ahogy arra szerencsésebb ismerőseink, szomszédaink példát is mutatnak. Ehhez pedig mindenekelőtt kell egy házikó.
     
  3. Az is megfordult a fejünkben, hogy a nagy globalizálódásban a jó ég tudja, hogy a mi gyermekeinek hol élnek majd, ha nem is egész életükben, de hosszabb-rövidebb ideig. Mi alapvetően úgy gondoljuk, hogy reményeink szerint itt, ebben az országban fognak boldogulni, de ha lesznek olyan periódusok az életükben, amikor nem, akkor milyen jó lesz majd ebbe a parasztházba „hazajönni”. Szóval az is célunk, hogy ebből a házból egyszer majd egy igazi „családi bázis” váljon.
     
  4. Ezzel együtt nem kérdéses, hogy anyagi értelemben a megtakarítások pénzben tartása és nyaranta ház bérlése, sima nyaralások szervezése sokkal kifizetődőbb – még akkor is, ha a betétek elvételének és elinflálódásának kockázatát is figyelembe vesszük. Vagyis itt más érvnek is lennie kell. A legfontosabb szerintem az, hogy egy parasztházzal rendelkezni az nem más, mint egy folyamatos alkotófolyamat és értékmentés részesévé válni. Ez pedig a reklám szövegét idézve: „priceless”. 


Nem azért vesz az ember egy 150 éves házat, nem azért újítja fel és öli bele minden idejét, energiáját és pénzét, mert ez anyagilag megéri, hanem azért, mert ez önmagában (ahogy a műveltek mondják "per se":)) jó dolog. Jó minden megérkezés, amikor meg lehet nézni, hogy mi lett a legutóbb telepített mogyoróbokrokból, hogy emeli meg a szobát a felújított cserépkályha, vagy a teraszt a szintén régi rattanbútor.

Íme néhány kép a portáról: