Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Semmiképp sem a sarki virágboltban. Ha viszont az ember meggyőzi a virág-nagykert, ne lepődjön meg, ha munkanap délben csörög a telefon, hogy mindjárt ott a kamion.

Tavaszra nagyjából kialakult a kocsi-beálló nyomvonala, elkészültek a teraszok, a melléképületek bejárataihoz a felszórt murva utak.

Facebook-oldalunkat itt lehet követni!

A telek lejtése sok fejtörést okozott, az utcaszint majdnem két és fél méterrel magasabb, mint az előkert utolsó szakasza, végig azon gondolkodtunk, hogy tudjuk megoldani a vízelvezetés problémáját. Ágitól (Dekor és Menta blog írója) kapott hangulatképek és rajzok alapján végül választottunk és elkészültek az ágyásba a tervezett lépcsős megoldások.

Itt egy ideig nem lesz bajnoki a jelek szerint. Szentantalfa, 2014. szeptember, a napokon át tartó esők után.

A tegnapi posztunkba számunkra megrázó tények kerültek, de most itt egy autentikus polgármesteri videofelvétel arról, hogy milyen volt, amikor az utóbbi napok esője elérte a szentantalfai focipályát.

Összességében örülhetünk, hogy csak a pincéink áztak el.

A napok óra tartó esőzés átka a mi portánkat is elérte: mind a két pincénk víz alatt áll, és a kert jelentős részén is megjelentek az amúgy tájidegen hullámok. Tanácstalan portatulajdonosok pánikkérdései.

Mindenekelőtt: tudom, sokakat sokkal fájdalmasabban és tragikusabban érint a mostani ár- és belvízhelyzet, mint minket. Nekünk nem kell költöznünk, és szükségszálláson vagy rokonoknál meghúzni magunkat. De ezzel együtt most történt meg először, hogy mi is közvetlenül tapasztaljuk meg, hogy "azért a víz az úr", így le is írjuk, mit jelent ez nekünk.

Facebook-oldalunkat itt lehet követni!

Ilyen amikor mifelénk esik az eső - kedd óta esik...

Valaha egyházi célokat szolgált, az utóbbi évtizedekben inkább csak pusztult, most pedig a helyiekkel együtt felújítják és öt falu közösségi terévé válhat. Nivegy- völgy? Az meg hol van?

A környéken már eddig is ismertünk olyanokat, akik hozzánk hasonlóan mániákusan güriznek azon, hogy amit lehet, megmentsenek a "múltból". Az sem baj, ha az csak egy zár, vagy egy ablakkeret, vagy egy faldarab, vagy egy hordó. Mindegy, ami szép, azt tartsuk meg, akkor is, ha az mások szerint egy ócskaság (miközben persze nem az).

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Most azonban mindez új kontextusba került: egy olyan csapattal hozott minket össze a sors, akik ezt közösen, egymással összefogva, egymás véleményét kikérve teszik. "Múltmentés közösségi céllal" - ennél jobb kombinációt jelenleg nem nagyon tudok elképzelni.

Régebbi posztjaink:

Kertet tervezni nem kell félnetek jó lesz

A házi sajtkészítés öt buktatója

Egy 1848-as eredeti és egy herélt

A bulinál és a házasságnál is jobb

Ki ne dobd a nagyi kredencét!

Ajtóból asztalt – de hogyan?

Nem érdemes nagyon előreszaladni, mert még nagyon az elején vagyunk egy remélhetőleg sikeres és gyümölcsöző "social" kezdeményezésnek. Röviden: a jelek szerint elkezdődik a balatoncsicsói plébánia klözösségi felújítása, ami több okból kifolyólag is remek hír:

- megújul és így megmarad egy 300 éves, romossághában is hihetetlenül gyögyörű épület,

- Nivegy-völgy öt falujának lesz egy valódi közösségi tere (mert az épületnek lesz az egyházin túl civil funkciója is),

- ez az egész egy valódi közösségi kezdemémenyezés, ahol a szervezők tényleg kikérik a helyiek véleményét (kérdőívvel, mégpedig nem is röviddel),

- ha miden jól megy, a Nivegy-völgyet sem úgy kell majd "belőni", hogy "az a völgyecske ott a Káli-medence mellett" - talán inkább majd fordítva:)

Egy szó mint száz mi nagyon drukkoulnk (a forrás amúgy gondolom európai uniós). Egyrészről azért, mert mi is a Nivegy-völgy lakói vagyunk, másrészről pedig azért, mert mi is egy régi épülettel lettünk szinte elválaszhatatlan barátok. Bár a régi itt relatív fogalom: a mi házunk ugyanis csak fele olyan idős, mint a plébánia:)

Akit mindez érdekel, ezen a facebook-oldalon követheti a felújítást!

Kertet tervezni mindenki tud - íme egy közkeletű tévedés. Kertet tervezni csak vagyonokért lehet - íme egy másik. Megtaláltuk az arany középutat.

Kert témában is több olyan internetes napló van amit követünk és olvasunk, s mivel afféle lokálpatriótának tarjuk magunkat, igyekszünk helyi (de legalábbis magyar) oldalakat keresni. Nem kérdéses, hogy ezen a téren is van mit tanulni a Lajtán túlról, de az eddigi tapasztalataink alapján már kis hazánkban is vannak remek kezdeményezések, oldalak, blogok.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Kert (főleg díszkert) témában ezzel együtt kevés olyan állandó, nem szakmai oldal van, amit hobbi kertész vezet a saját tapasztalatáról, ízlésvilágáról és amelyben kitekintést lehet kapni kertészeti irányzatokra, egy-egy egyedi, valamiért érdekes tervező, kertépítő munkájára.

Ez a nyár keménynek ígérkezik, beijedtek a gyümölcsfáink.

Először is elnézést mindenkitől a sok hetes hallgatásért - sok volt a munka mindenhol, ami miatt ez a kedves blog hátrébb sorolódott:)

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Lassan két éve vettük birtokba a falusi portát: 2012. július 1-jén kaptuk meg a "kulcsokat". Az elmúlt időszakot összegezve mindig arra jutunk, hogy sohasem gondoltuk, hogy ez ekkora munka lesz, de azt sem, hogy ekkora örömöt fog okozni. Az első év fókusza a ház lakhatóvá varázslása volt, amin nagyjából túl is vagyunk, s bár még sok munka hátra van (nem beszélve a berendezésről), de használni már kényelemesen lehet a kis házikót. Sőt ha véletlenül  vendégeink érkeznek, még ők is találnak maguknak helyet.

Tavaly tenyérnyi nagyságú volt a termés ezen a szilvafán

Kedves fagyos szentek, nagyon szépen kérünk titeket, idén ne legyen idő előtti betakarítás!

Bár az utóbbi napokban hajnalonként még mintha végigfújt volna az országon a hideg levegő, de a kertben azért már egyértelműen tavasz van. Gondot az okozna, ha meglenne a böjtje az enyhe télnek, és a következő hetekben jönne egy kis zimankó...

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Na, de ne legyünk ennyire nagítvak, a tavaszi zsongásról pedig beszéljenek most a képek!

Nagyszüleink még mindent saját maguk oldottak meg, mi meg már mindent specialistára bízunk. Ha ez ilyen egyszerű volna...

Anno az volt a módi, hogy ha Kovácséknál ház épült, akkor odasereglett az egész falu, és persze ha más valaki kezdett építkezésbe, akkor ott volt a Kovács-család apraja-nagyja. A kaláka módszerrel egész falvak épültek fel, és természetesen megvolt az előnye is, hiszen ennél olcsóbb megoldást nem igen lehet kitalálni sem. Na persze voltak hátrányok is, sok mindent ugyanis egyszerűen összegányoltak.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

A porta a bejárat felől nézve, 2014 márciusa

Már nyáron felvetődött, hogy az egyik pincénkben sajtozni kellene, így el is mentünk egy sajtkészítő tanfolyamra. Sajtot készíteni nem lehetetlen, de azért vannak buktatói.

Piacjáró emberként azzal tisztában voltam eddig is, hogy nem csak az a műanyagszerű valami a sajt, amit a hipermarketek polcain talál az ember, de a saját kézzel történő sajtkészítés után azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon az mi lehet, amit eddig ettem? Mert biztosan nem az, amit a kezemben tartottam pár óra munka után, és ami bizonyosan tejből és egyéb természetes alapanyagokból készült.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Terence Hill mint sajtkészítő (Forrás: A férfi, aki sasokkal álmodott)

Nem írnám le, hogy miképp kell sajtot készíteni, azt számos egyéb helyen meg lehet találni a neten. Inkább azt írom le, hogy nekem mi tűnik a házi sajtkészítés nehézségeinek, kihívásainak.

Egykor büszke dísze volt a gazda pincéjének, amelyről a hatalmas kulcs is árulkodik - az eredeti és a herélt is. Fellelésekor vastag rozsda, piszok lepte, tokozása kilyukadt, elemei szétestek, darabjai elkallódtak. Első ránézésre inkább tűnt elnyűtt, ósdi kacatnak, mint hasznos holminak - de nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat. Vendégszerzőnk, Famoly írása egy 150 éves zár felújításáról a Falusi Portán.

Történetünk főhőse maga a történelem, viharvert évek, kemény telek, forró nyarak, forradalmak, két világháború, politikai rendszerek - ez a darab sok mindent látott. De úgy gondoltam, hogy siralmas állapota ellenére az öreg zár mindenképpen megérdemel még egy esélyt. Íme tehát a zármatuzsálem felújításának története.

Magyarország bár a lecsó és a paprika hazája, de valódi lecsópaprikát szinte nem is lehet nálunk kapni. Legfeljebb magot.

A paprikáknak külön idősávot szenteltek az előző posztban már említett zuglói magbörze előadói, és az alábbi mondat még a legedzettebb növénybarátokat is meglepte: "Magyarországon nem lehet lecsópaprikát kapni".

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Ha igazi lecsópaprikát szeretnénk, ezt keressük

Mindenki emelgette a szemöldökét, hogy "de hát tegnap láttam a piacon", amikor fény derült a titokra.

Szinte semmi sem őshonos, amire büszkék vagyunk, akkor meg miért félünk az ehető krizantémtól, a fekete paradicsomtól, vagy a földicseresznyétől?

Két kisgyermekkel rendelkezve nagyon megbecsüljük a "kimenőt", azaz amikor ketten mehetünk valahova lazítani. Régebben jellemzően remek programokat találtunk, most szombaton azonban magunkat is meglepve elmentünk egy… egy… rendben, kimondom: egy magbörzére.

A magbörze olyan hely, ahol a magukat legalább kertszeretőnek, de gyakran növénybolondnak tartó emberek, alapvetően civil alapon magokat, ötleteket és élményeket cserélnek. Voltunk már ilyenen, ami nem volt különösebben jó, de ez a mostani, a zuglói Cserepes Házban a ZUG Közösségi Kertekért Egyesület által megrendezett jónak ígérkezett.

Csináltunk egy Facebook-oldalt - itt lehet like-olni!

Zacskókban a magok

Már csak azért is, mert tudtuk, hogy előadást tartanak az eddig csak az internetről ismert "virtuális kedvenceink", a Valeyrax Exotic nevű, egzotikus növényekre specializálódott kis csapat tagjai.

Valami, amivel csak nyűg van és amúgy is a nagyi terepe - sokan így állnak a kertekhez. Pedig a kert remek dolog, sőt állítólag még egy átmulatott éjszakánál, vagy egy házasságnál is jobb. Behavazva meg biztosan.

Vannak olyan dolgok, amihez sokan kacskaringós úton és sok év alatt jutnak el - nekünk ilyen volt a kertünk. A porta birtokba vételével egyszer csak ott találtuk magunkat egy hatalmas kert közepén.

Csináltunk egy Facebook-oldalt - itt lehet like-olni!

Épp egy évvel ezelőtt történt, hogy egy napsütéses délelőtt után megjött a hó

A kert romantikus gondolatokat szül, velem is ezt tette - arra jutottam, hogy a kerttel való találkozás kicsit olyan volt, mint az első találka a nagy Ő-vel, ahol érzed, hogy itt valami remek dolog kezdődik ("ebből nagy szerelem lesz"), de azt is biztosan tudod, hogy az eddigi életednek vége ("bye-bye szabadság"). Szerelem volt első látásra, de hazafele a kocsiban már azt boncolgattuk, hogy te jó ég, ezzel mennyi dolog lesz.

Újraértelmeztük a négy ütemet: csiszol, javít, pótol, újrafest.

Egy korábbi bejegyzésben már jeleztük, hogy magunkra vettük egyes régi bútorok felújításának könnyed terhét. Bár egyelőre tombol a tél, és a hó még a székesfővárost is elérte, így ideje elkezdeni a tavaszra gondolni - főleg munkák tekintetében.

Csináltunk egy Facebook-oldalt - itt lehet like-olni!

Nagyi kredence lecsiszolva

Na, szóval el is kezdtünk a bútorokkal foglalkozni. Első körben egy kredenc és négy éjjeli szekrény került a kezünkbe. Még eléggé az elején járunk, egyelőre annyit tettünk, hogy előhalásztuk a sufnik legmélyéről a kredencet és az éjjeli szekrényeket, és elkezdtük - egy kis, vagy inkább jelentős baráti külső segítséggel - megtisztítani, lecsiszolni, javítgatni.

A ház régi ajtóit nem dobtuk ki, pedig az már az első percben nyilvánvaló volt, hogy nem lesz belőlük újra ajtó. De már akkor bennünk volt, hogy egyszer ebből lesz valami szép. Reméljük így is lesz. Ötleteket, ajánlatokat szívesen veszünk!

"Ezeket az öreg ajtókat ki ne dobják! Ha ügyesek, lehet belőle egy gyönyörű asztal" - az egyik távolabbi szomszéd mondta ezt egy bő évvel ezelőtt, amikor végigvezettük az akkor még igencsak romos portán. Az ajtók egymásra rakva feküdtek ekkoriban a pajtában.

Hát ebből nehezen lehet elképzelni egy szép asztalt, de állítólag van rá mód

Szándékosan tartottunk meg őket, de ekkor még csak abban gondolkodtunk, hogy az ajtókon levő vasalatokat valahol felhasználjuk majd. Persze ez is húzódott, aminek az lett a következménye, hogy a böhöm ajtókat csak vittük egyik helységből a másikba, ahogy haladtak a munkák.

Anyagilag biztos nem éri meg egy öreg és romos házat venni, de mégis vannak mellette szóló racionális érvek. Na jó, nem annyira racionálisak, inkább érzelmiek, de az mindegy is.

Olyan sokszor megkaptam már ezt a kérdést, hogy miért vágtunk bele a felújításba, hogy magam is elkezdtem rajta gondolkodni, hogy tényleg, miért is? A legtöbbet azt követően elmélkedtem ezen, hogy a főnököm is nekem szegezte: mi értelme parasztházat venni, sokkal logikusabb minden évben bérelni egy full felszerelt házikót, amit aztán még csak ki sem kell takarítani, és persze az ember így az egész országot, illetve akár egész Európát be tudja utazni… Annyira logikus érvelés volt, és épp egy anyagilag felettébb megterhelő időszakot éltünk, így nagyon szíven ütött a kérdés. Tényleg, jó ötlet volt ebbe belevágni?

Szüreti mulatság a faluban, 2013 októberében

Aztán szokásunkhoz híven elkezdtük pontba szedni, hogy mégis miért tartjuk ezt máig jó ötletnek, és számunkra miért nem releváns a házbérléses felvetés.